„Lehetetlen nincs!”

Egy átlagos hétköznap délelőtt találkoztunk az irodában, mert külön kérte, hogy ő jöhessen. Határozott személyiségének és elszántságának nem lehetett ellentmondani. Kedvesen megállt az ajtóban, és azt mondta: „Megjöttem! Hol lesz az interjú?” Hartyáni Máriával, a Kisangyalok Kara ötletgazdájával terveim szerint elsősorban a kezdeményezés fontosságáról beszélgettünk volna, de mint egy igazi nagymama, úgy ült le mellém, és csak mesélt és mesélt…

– 1992-ben mentem nyugdíjba, ének- és matematika-szakos tanár vagyok, szakfelügyelőként is dolgoztam, hozzám tartoztak az ének-zene tagozatos iskolák, gimnáziumok helyi és megyei szinten. Ketten végeztük ezt a feladatot egy kolléganőmmel, nagyon szerettem. Akkoriban az „Éneklő Ifjúság” versenyeken húsz-negyven nagy kórust is mozgattunk, ami az énektanároknak is egy nagy megmérettetés volt. Régen sokkal többen jártak zenélni. Ma ez a szám sajnos jócskán lecsökkent, négy-öt jelentős kórus működik aktívan.

– Miben látja ennek okát?

– Ennek különféle okai vannak. Én úgy látom, hogy a szülőkben ma nagyon intenzíven él a máshol való foglalkoztatás igénye, az iskolán kívüli külön órákra való járás fontossága. Mivel pedig az énekóra nem kötelező, így csökkent a gyerekek száma is. Persze azért vannak olyan iskolák, ahol még fontos szerepet kap az ének, mint tantárgy, ennek nagyon örülök!

– A Kisangyalok Kara alapötlete hogyan született?

– Mióta már nem dolgozom, sok minden változott a szakmában, de mindig figyelemmel kísértem a történéseket. Ami körülvett engem, a gyerekek, szülők szeretete, a kollégák tisztelete nagyon sokat jelentett számomra, többet ért bármilyen elismerésnél. Egy családi beszélgetés kapcsán merült fel bennem, hogy ismét jó lenne valami hasonlót csinálni. Tavaly ilyenkor advent közeledtével kitaláltam, hogy milyen remek lenne újra összehozni gyerekeket és pedagógusokat. Sokan mondták nekem, hogy ez úgysem sikerül, lehetetlen 4-500 diákot az ünnepek előtt mozgósítani. Én egyetlen lány voltam a három fiú mellett, édesapám mindig arra tanított minket, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen! Ez végigkísérte az életemet. Szüleim példája sokat adott nekem. Így, akik ismernek, tudják: ha én elhatározok valamit, azt véghezviszem!

– Hogyan indult a szervezés?

– Elmentem az énektanárokhoz – egy részükkel korábban sokat dolgoztam együtt, meglátogattam őket az iskolában, és kíváncsi voltam, hogyan fogadnak. Mindenki támogatott a tervemet illetően. Ezt követően kigyűjtöttem az internetről a dalokat, lemásoltam a kottákat, mindenkinek a kezébe adtam, amit kellett, szerveztem, intéztem, és végül sikerült. Cserta Balázs zenei segítségével és sok jó ember szakmai támogatásával összeállt minden, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok.

– Miként készül az idei adventre?

– A Kisangyalok Kara idén is része lesz az adventnek. December 18-án, a negyedik vasárnap áll majd színpadra a közel 500 éneklő diák. A karácsony, a legszebb ünnep, mindenki szívében benne van. Hadd említsek meg itt egy kedves pillanatot! Volt egy kislány a kórusban, aki szüleivel érkezett, és mozgássérült volt. Kisbiciklivel közlekedett szegény, de ennek ellenére ott akart lenni az első sorban, és énekelni akart! Még a szülők is bekapcsolódtak, hiszen jól ismerik a dallamokat ők is. Ilyenkor nagyon örülök. Ugyanis egyre inkább tapasztalom, hogy fontosak az embereknek az őszinte kapcsolatok, a családi beszélgetések. Ez az év legfontosabb időszaka, ünnepe, családunkban is nagy a készülődés ilyenkor, a sütés-főzés mindennapos. Az idei karácsony is csodaszép lesz, a gyerekek már készülnek és izgatottan várják, ahogy mi is, hogyan szólal majd meg a Kisangyalok Kara Székesfehérvár főterén!

 

Share
Weboldalunk sütiket használ, melyek segítenek számunkra, hogy színvonalasabb szolgáltatás nyújthassunk látogatóinknak. Továbbá a weboldal egyes részein személyes adatok megadására is van lehetőség, melyek kezeléséről további tájékoztatásért kérjük, tekintse meg az adatvédelmi tájékoztatót.
Adatkezelési tájékoztató Hozzájárulok Nem járulok hozzá